Őrizlek

A fallal közöttünk,hiányzik a léted,
nem fekszik az ágyon már csak az emléked.
A zárt ablakon is besurran a hajnal,
és ami fájt eddig,megszépül azonnal.
Bimbózó virágként őrizlek magamnak,
melynek szirmaiból remények fakadnak.
Holnap is és mindig olyan lesz az élet,
mosolydús és derűs,mint amilyen véled.

Nosztalgia

Csöndesen csobogó víz az életem,
medréből nem tér ki soha,
tiszta meg hideg is,
szomjadat is oltja.
A zablátlan áradást
azért mindig várom:
nincsen annál fönségesebb,
az volt ifjúságom.

Szikla

Mostanában
A
lógófejű magányos
úgy hagyja el
minden reggel
szobáját,hogy
előtte ballag
A
fekete alak.
Könnyei az utat
mossák,
csak úgy potyára,
magányossal ott caplat
lelke tisztasága.
Odakint
nem kell írni semmit
A
sírkőre.
A
simára
csiszolt kőtömb
legméltóbb társa,
abban ismer
A
lógófejű magányos
szikla-önmagára.

Aprócska változatok egy témára

Tekintetem
türelmetlenül takarja
termékeny tested
titkos tájait,
karodba hullok,
s nyugtalanul feszengő
vérünk
harmóniába rendezik
pucérka angyalok.
+ +
+
Éhes tekintetem
takarja tested,
mint friss reggeli harmat,
úgy remeg,
karodba hullok,
s vérünk
szerelmes himnuszát
zengik
aprócska zenekarok.

Veszítettem

Kóromnak
jeleit vártad.
Nem adtam.
Bírtad türelemmel.
Ajkadnak tüzét
éreztem.
Feküdtem tehetetlenül.
A viadalt
nem te nyerted,
én veszítettem el.

Örökség

In memoriam R.M.

Kenyérgond,rettenet.
Fájdalom:így élt.
"Járkálj csak,halálraítélt!"
Abda,
tarkólövés,
tömegsír- - -
Föltámadt noteszében
visszaküldte nékem
kemény,piros hitét.

Vajon?

Fiatal már nem vagyok,
túl öreg sem nagyon,
ami bennem pislog még,
világíthat vajon?