Őrizlek

A fallal közöttünk,hiányzik a léted,
nem fekszik az ágyon már csak az emléked.
A zárt ablakon is besurran a hajnal,
és ami fájt eddig,megszépül azonnal.
Bimbózó virágként őrizlek magamnak,
melynek szirmaiból remények fakadnak.
Holnap is és mindig olyan lesz az élet,
mosolydús és derűs,mint amilyen véled.