Csöndesen csobogó víz az életem,
medréből nem tér ki soha,
tiszta meg hideg is,
szomjadat is oltja.
A zablátlan áradást
azért mindig várom:
nincsen annál fönségesebb,
az volt ifjúságom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
- kisjankó
- Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése