Őrizlek

A fallal közöttünk,hiányzik a léted,
nem fekszik az ágyon már csak az emléked.
A zárt ablakon is besurran a hajnal,
és ami fájt eddig,megszépül azonnal.
Bimbózó virágként őrizlek magamnak,
melynek szirmaiból remények fakadnak.
Holnap is és mindig olyan lesz az élet,
mosolydús és derűs,mint amilyen véled.

Nosztalgia

Csöndesen csobogó víz az életem,
medréből nem tér ki soha,
tiszta meg hideg is,
szomjadat is oltja.
A zablátlan áradást
azért mindig várom:
nincsen annál fönségesebb,
az volt ifjúságom.

Szikla

Mostanában
A
lógófejű magányos
úgy hagyja el
minden reggel
szobáját,hogy
előtte ballag
A
fekete alak.
Könnyei az utat
mossák,
csak úgy potyára,
magányossal ott caplat
lelke tisztasága.
Odakint
nem kell írni semmit
A
sírkőre.
A
simára
csiszolt kőtömb
legméltóbb társa,
abban ismer
A
lógófejű magányos
szikla-önmagára.