Őrizlek

A fallal közöttünk,hiányzik a léted,
nem fekszik az ágyon már csak az emléked.
A zárt ablakon is besurran a hajnal,
és ami fájt eddig,megszépül azonnal.
Bimbózó virágként őrizlek magamnak,
melynek szirmaiból remények fakadnak.
Holnap is és mindig olyan lesz az élet,
mosolydús és derűs,mint amilyen véled.

Nosztalgia

Csöndesen csobogó víz az életem,
medréből nem tér ki soha,
tiszta meg hideg is,
szomjadat is oltja.
A zablátlan áradást
azért mindig várom:
nincsen annál fönségesebb,
az volt ifjúságom.

Szikla

Mostanában
A
lógófejű magányos
úgy hagyja el
minden reggel
szobáját,hogy
előtte ballag
A
fekete alak.
Könnyei az utat
mossák,
csak úgy potyára,
magányossal ott caplat
lelke tisztasága.
Odakint
nem kell írni semmit
A
sírkőre.
A
simára
csiszolt kőtömb
legméltóbb társa,
abban ismer
A
lógófejű magányos
szikla-önmagára.

Aprócska változatok egy témára

Tekintetem
türelmetlenül takarja
termékeny tested
titkos tájait,
karodba hullok,
s nyugtalanul feszengő
vérünk
harmóniába rendezik
pucérka angyalok.
+ +
+
Éhes tekintetem
takarja tested,
mint friss reggeli harmat,
úgy remeg,
karodba hullok,
s vérünk
szerelmes himnuszát
zengik
aprócska zenekarok.

Veszítettem

Kóromnak
jeleit vártad.
Nem adtam.
Bírtad türelemmel.
Ajkadnak tüzét
éreztem.
Feküdtem tehetetlenül.
A viadalt
nem te nyerted,
én veszítettem el.

Örökség

In memoriam R.M.

Kenyérgond,rettenet.
Fájdalom:így élt.
"Járkálj csak,halálraítélt!"
Abda,
tarkólövés,
tömegsír- - -
Föltámadt noteszében
visszaküldte nékem
kemény,piros hitét.

Vajon?

Fiatal már nem vagyok,
túl öreg sem nagyon,
ami bennem pislog még,
világíthat vajon?

Óda oda ide

?
Nem
belőled
árad
az
Élet
?
az Élet(nek)
íze
célja
fénye
értelme
vagy(te)
magad
!

Öltögető

1.
Élet árad belőled.
Árad belőled Élet.
Belőled Élet árad.
2.
Az Élet árad belőled.
Élet. Árad belőled az.
Árad belőled az Élet.
Belőled az Élet Árad.
3.
Élet belőled nem árad.
Belőled nem árad Élet.
Nem árad Élet belőled.
Árad Élet belőled. Nem?
4.
Az Élet belőled nem árad.
Élet. Belőled nem árad az.
Belőled nem árad az Élet.
Nem árad az Élet belőled.
Árad az Élet belőled. Nem?

Egyszerű ének

Jégre
jutott szerelmünk
lékbe csúszott,
légbe szállt,
és azóta
mindig várom a
jégzajlást és
boldog vagyok,ha
zuhog,zuhog
az eső.

Paradox

Szerelemből
születtem,
nélküle éltem.
A szerelem
éppen haldokolt,
amikor én
megszülettem.

Pillanat

A pillanat
állít falat,
falakat neked,
és többé már
nem szabadulhatsz:
életed bent,
közöttük reked.

Genezis

Veronika,
így hívják,
csak seprűvel látod.
Nem is tudja,
hogy magában
hordja
a legtisztább
emberi világot.

Erdélyi helyzetkép

Minden törvény létünkbe ás,

hát ez bizony,bárki mit mond,

etnikai tisztogatás.
- - - - - - - - - - - - - - -
Múltunk nincsen?
Kisajátították!
Jelenünket ugyanők,
maguk istápolják.
Jövőnket már régen
kérdőjellé vonták!
Nemzetállamukat
tőlünk gyomlálgatják.

Locsolóvers

Kölni kölnivel érkeztem hozzátok,
süssenek az áldott nap sugarai rátok,
s hogy el ne hervadjatok,meglocsollak mindjár',
amiért nekem egy szép piros tojás jár.

Titok

Rejtélyes nekem az a Kánaán,
nem tudom,hogy mit vesztenék,
ha kittartóan nem ostromolnám.

De

Vizet pancsolgattál,
aztán beleálltál,
mikor megfürödtél,
a szobádba mentél,
de be nem engedtél.

Ó-don-sorok

Asztalodra virágcsokrot tettem,
közepébe helyeztem a szívem.
Azóta te gondozod a rózsát,
én meg rímeket faragok hozzád.
Szerelmünkben nem ismerek tréfát.

18

Egy szám,száraz,
de sokat mond.
Ne sírj azért,
ha gyűltével
gyötör a gond.
Állj,s gazdagodj,
ismét nagyot léptél,
s tovább erősítsen,
hogy nagykorú lettél!

Utak

Súlyos terheket vinni
sötét utakon,messze,
és örökre eltűnni
a titkos végtelenbe.

Maradj!

Mindörökké
Te vagy köztünk,
Téged áldunk
jó Istenünk.
Ha jövőnkbe
betekintünk,
akkor is csak
Te vagy nekünk,
útjainkon
maradj velünk!

Helyesen

Ti! Veletek
együtt tudom:
tiveletek,
egybeírom.

A klub

Szép Erdélyből
elszármazott,
hű magyarok,
közöttetek
otthon vagyok.
Az örömöm
oly végtelen,
s vagyon rá ok:
tiveletek
otthon vagyok.
A klubba eljárok,
s vigyázok,pajtások,
arra,hogy hű legyek:
szükségem van rátok!

Emelem kalapom

Élet,szerelem,otthon.
A nő az nekem,mondom.
És nem egyetlen napon.
Donnácskáim,emelem
kis,zöld,pörge kalapom.

Amoroso

Szeret-e ön engem,donna,

leszek-e valaha donja?

Válaszoljon még ma-donna,

esdeklek,szerelmes donja!

Csokor

...és azóta
állandóan
téged várlak.
Emlékeim
virágcsokra
jaj,de gazdag!

Mi az?

A szárnyas hópelyhek
elfödik nyomomat.
Elmegyek.Utánam
mi az,mi megmarad?

Csapadék

Havas képzelet,
esős gondolat
csapadékostul
visszavonulhat.

Átalvető

Nem voltam i t t h o n,

mert o t t h o n jártam,

az átalvető vállalt terhe

húzza a vállam.

Szavak

A súlyos,veretes

szavakat keresem.

Igen,mert akarom:

szolgáljanak engem.

Kopár pillanat

(ars poetica)

Díszítetlen,kopár sorok.

Érték legyen:amit mondok.

Cicomázni nem törekszem,

gondolkodni gyere velem!

Csak egy percet kövess engem,

s érték legyen a pillanat:

ennyivel én megelégszem.

Névjegy

Hogy Kui vagyok és János,
ennyi legyen elég,
szegény ősök gyermekének
kincse a szerénység.